Pénteken volt barátom neve napja. Tudni kell róla, hogy imádja az olasz kajákat. Főleg a tésztás dolgokat, de most inkább pizza készült.
A karácsonyi ajándékaim között volt egy szakácskönyv is csupa olasz finomsággal, azt hiszem, már írtam róla. Itt volt az ideje egy olasz ebédnek. Elsőre nem a legbonyolultabb dolgokat választottam.
A menü a következő volt:
- sült, mozzarellával töltött paradicsom
- autentikus olasz pizza
- epres panna cotta.
Felkészültem, ahogy csak tudtam. Harsogó zöld friss bazsalikom, ipari mennyiségű mozzarella, BL80-as kenyérliszt és teljes kiőrlésű durumliszt, lapzselatin és tejszín. A fotókról csak annyit, hogy még gyakorolni kell, ja és baromira szükségem lenne jóval több helyre. Egyszerűen képtelenség az ablakhoz közel olyan természetes megvilágítású helyet találni, ahol nem lóg be mindenféle mobiltelefon, műanyagedény, mosogatószivacs stb.
 |
| Sütés előtt |
Mire nem jó egy őzgerinc! Így tuti nem borulnak fel az instabil paradicsomok. Barátnőm is átjött, nagyon ízlett neki, különben is imádja a paradicsomot.
 |
| Sütés után |
Sajnos előre nem látható technikai okok miatt a pizzát potom 2 óráig nem tudtam betenni a sütőbe. Eléggé aggódtam, hogy sz...rrá fog ázni és túlkel, de feleslegesen tettem. Barátnőmet idézve: "Ez nem jó, ez k...rvajó!" Ezt egyébként azon lehetett a legjobban lemérni, hogy mivel a két 32 centis pizzát nem bírtuk hárman megenni, így hát volt maradék. A mozzarella megolvadva majd kihűlve a rettenetes állapotot súrolta ugyan, de a tészta még másnap is marhajó volt.
 |
| Majdnem :) |
A panna cottát még gyakorolni kell. A képet jócskán meg kellett utómunkálnom, hogy csak a viszonylag gusztusos rész maradjon rajta. Sajnos a tálkákból történő kiszedés még nem a specialitásom, de dolgozom majd rajta, mert egyébként nagyon ízlett mindenkinek, még az abszolút nem édesszájú barátnőmnek is.
Azt hiszem, barátom elégedett velem. Ma megkérdezte: "Mikor sütsz megint kenyeret? És pizzát? Csak holnap? :( "
A recepteket
itt és
itt találhatjátok meg.
