Nemrég találtam Tesz-Veszen babapiskóta-szaggatót. Persze rögtön le is csaptam rá. Szerencsésen megérkezett a kicsike :) Kaptam vele egy receptet is. Naná, hogy rögtön ki kellett próbálni!
Nem tudom, ki sütött már bármit is szalalkálival, én még sosem találkoztam ezzel a valamivel. A babapiskótába viszont kell. Persze utánanéztem kicsit wiki-n, aztán jól betojtam tőle. Ammóniaszag a lakásban? Ammónia a sütiben??? Persze azt írták, hogy csak vékony sütikben szabad használni, mert azokból el tud bomlani teljesen a cucc. Oké, akkor jó vékony lesz. De mi lesz a szaggal?
Nem tudom, ki hogy van vele, de én többek között azért is szeretek sütni, mert a lakást belengi a finom sütiillat. A szalalkális tésztáknál ezt gyorsan el kell felejteni. Én sütés közben kb. 5 percenként kissé kinyitottam a sütőajtót, hogy ki tudjon szellőzni a szag. Sajnos az első nyitásnál a szokásos módon benéztem a sütőbe...
Hiba volt. Az összes bűzt az arcomba kaptam. Szúrós, rettenetes bűz. Úgyhogy azt tudom ajánlani, hogy kissé oldalról nyissuk ki a sütőt, majd meneküljünk el messze a konyhától. Kis idő elteltével óvatosan visszamerészkedhetünk.
Annyit azért érdemes még leírnom, hogy eddig Manner babapiskótával csináltam tiramisut, amit amint belemárt az ember a kávéba, darabokra akar esni. Ez a házi változat viszont elég nehezen szívja meg magát, érdemes jó sokáig a kávéban tartani.
Így készül:
Hozzávalók:
- 4 tojás
- 1 dl tej
- 25 dkg porcukor
- 2 cs vaníliás (nem vanillin) cukor vagy 1 rúd vanília
- 35 dkg rétesliszt
- 35 dkg finomliszt
- 1 cs szalalkáli
Másnap hozzákeverjük a finomlisztet is, és gyúrható tésztát készítünk belőle. Vékonyra kinyújtjuk és kiszaggatjuk. Sütőpapíros lemezre fektetjük a babapiskótákat, majd 175-180 fokon világosra sütjük.
Én addig sütöttem, amíg a szellőztetéskor már leginkább csak a süti illata volt érezhető. Amúgy az állaga inkább a kelt tésztákhoz hasonlít, kissé gumis, elég melós vékonyra nyújtani, a végeredmény pedig teljesen keksszerű.
