Boldog szülinapot Dolce Vita!

Nemrég került fel a felhívás a DV blogra, miszerint kerestetik sok-sok kávés desszert szülinapi buli céljából. Rögtön el is kezdtem gondolkozni, hogy mit kellene csinálnom. Most épp panna cotta-láz van idehaza, így hamar megszületett a haditerv.

Azonban hogyan készíthetnék kávés desszertet kávéfőző nélkül? Hoppá... Dzsezvám ugyan nincs, de talán megteszi egy zománcos edény is most az egyszer. Így lett a haditerv fejlécére írva: TÖRÖK KÁVÉS PANNA COTTA. 

Először is török kávét kell készíteni. Ehhez annyi csészényi hideg vizet kell az edénybe tölteni, ahány csésze kávét akarunk készíteni, majd rá kell kanalazni a csészénként egy teáskanál kávét és az ízlés szerinti cukrot. A kávénk ugyanis lehet cukor nélküli (sade), alig édes (az şekerli), közepesen édes, csak egy kanál cukorral (orta şekerli), vagy édes (cok şekerli vagy tatli). A megfelelő kávékeverék nem sötét pörkölésű. Az iszlám országokban a hagyományos készítésű török kávé etiópiai és riói kávébab fajták sajátos vörösesbarna pörkölésű keverékéből készül.

Én így készítettem:

Hozzávalók: 

• 1,5 dl víz
• 4 teáskanál őrölt kávé
• 6-8 szem zöld kardamom héjától megszabadítva, mozsárban durvára törve (pl. Ázsia Bt. a Nagycsarnokban) 
• 4-5 ek cukor (ki hogy szereti)
• 1 dl magas zsírtartalmú tej
• 4 dl 30 %-os tejszín
• 4 db lapzselatin

Első lépésként a vizet egy zománcos edényben feltesszük forrni, rákanalazzuk a kávét és a cukrot, valamint beletesszük a kardamomot. Folyamatosan kevergetjük, de vigyázunk, hogy a kanál ne érjen le az edény aljára. Ha felforrt, a harmadát leöntjük, (én le is szűrtem, mert nem akartam, hogy a panna cottám kávézaccal legyen tele), majd újra felforraljuk, még egy harmadát leöntjük, végül a maradékot ismét felforraljuk, és azt is hozzáöntjük a többihez.

Ezek után hozzáöntjük a tejet, és pár percig forraljuk, majd a tejszínt is beletesszük és azzal is felforraljuk. Lehúzzuk a tűzről, és feloldjuk benne a zselatinokat. Én egyébként a sima vaníliásat 3 lappal csinálom, de itt a víz miatt aggódtam, hogy nem elég zsíros a cucc ahhoz hogy összeálljon, ezért raktam bele még egyet.

Ezután kis poharakba vagy tálkákba öntjük és éjszakára betesszük a hűtőbe.

Nekem kissé nehezen megy a panna cotta kibányászása a tálkákból, de szerintem teljesen oké ha egyenesen azokból esszük ki. Barátom azonban totál kiakadt a vadiúj csetreszeimtől (ő nevezte el így őket), így hát addig ügyeskedett, míg ki nem szedte a magáét.

Bányászás után

Az eredmény baromi finom lett, pedig ez volt a kísérleti példány. Jó étvágyat!

Attila-nap

Pénteken volt barátom neve napja. Tudni kell róla, hogy imádja az olasz kajákat. Főleg a tésztás dolgokat, de most inkább pizza készült.

A karácsonyi ajándékaim között volt egy szakácskönyv is csupa olasz finomsággal, azt hiszem, már írtam róla. Itt volt az ideje egy olasz ebédnek. Elsőre nem a legbonyolultabb dolgokat választottam.
A menü a következő volt:
  - sült, mozzarellával töltött paradicsom
  - autentikus olasz pizza
  - epres panna cotta.

Felkészültem, ahogy csak tudtam. Harsogó zöld friss bazsalikom, ipari mennyiségű mozzarella, BL80-as kenyérliszt és teljes kiőrlésű durumliszt, lapzselatin és tejszín. A fotókról csak annyit, hogy még gyakorolni kell, ja és baromira szükségem lenne jóval több helyre. Egyszerűen képtelenség az ablakhoz közel olyan természetes megvilágítású helyet találni, ahol nem lóg be mindenféle mobiltelefon, műanyagedény, mosogatószivacs stb.

Sütés előtt

Mire nem jó egy őzgerinc! Így tuti nem borulnak fel az instabil paradicsomok. Barátnőm is átjött, nagyon ízlett neki, különben is imádja a paradicsomot.

Sütés után

Sajnos előre nem látható technikai okok miatt a pizzát potom 2 óráig nem tudtam betenni a sütőbe. Eléggé aggódtam, hogy sz...rrá fog ázni és túlkel, de feleslegesen tettem. Barátnőmet idézve: "Ez nem jó, ez k...rvajó!" Ezt egyébként azon lehetett a legjobban lemérni, hogy mivel a két 32 centis pizzát nem bírtuk hárman megenni, így hát volt maradék. A mozzarella megolvadva majd kihűlve a rettenetes állapotot súrolta ugyan, de a tészta még másnap is marhajó volt.

Majdnem :)

A panna cottát még gyakorolni kell. A képet jócskán meg kellett utómunkálnom, hogy csak a viszonylag gusztusos rész maradjon rajta. Sajnos a tálkákból történő kiszedés még nem a specialitásom, de dolgozom majd rajta, mert egyébként nagyon ízlett mindenkinek, még az abszolút nem édesszájú barátnőmnek is.

Azt hiszem, barátom elégedett velem. Ma megkérdezte: "Mikor sütsz megint kenyeret? És pizzát? Csak holnap? :( "

A recepteket itt és itt találhatjátok meg.