...és a tiramisu

Szóval ugyebár elkészültek a babapiskóták. Határozott céllal, nevezetesen, hogy egy tiramisuban landoljanak. Eddig összesen egyszer csináltam tiramisut, akkor Manner babapiskótával. A házi piskóta teljesen más állagú, percekig kell a kávéba áztatni, mivel jóval több anyag van benne, mint a boltiban. A krémből is jóval több kell, hogy a jó nagy közöket kitöltse, és így utólag azért is, mert a vastagabb tésztát nehezebben itatja át.

Nekem egy kb. 20*30 cm-es tálam volt, három réteg piskóta fért bele. Boltiból biztosan elférne négy is. Mannerből két dobozzal kell venni, pontos mennyiséget nem tudnék mondani, mivel ugye házi piskótából csináltam, és nem mértem le, hogy mennyi fogyott el.

A recept nem egy bonyolult dolog. Lefőzünk 2-3 dl presszókávét, összekeverjük rummal, majd ebben áztatjuk a piskótákat. Ha Mannerből csináljuk, éppen csak bele kell mártani. A krémhez én most 1 kg mascarponét használtam, a Mannerhez elég volt 50 dkg is. 10 dkg-onként egy tojássárgáját és egy evőkanál cukrot habosra keverünk. Nem bízom a szalmonella ellen kezelt tojásokban. Mosogatószerrel percekig sikáltam mindet, majd gőz fölött kevertem őket össze a cukorral. A túlbiztosítás sosem árthat :) Ezután belekevertem a mascarponét is, ezt is jó habosra.

Már csak a rétegezés volt hátra. Vékonyan kentem egy kis krémet a tál aljára, rá egy réteg kávés piskóta, majd krém, piskóta, krém... Végül kakaóporral megszórtam a tetejét, és éjszakára mehetett a hűtőbe. Nagy sikert aratott.

Maradt 10 (!) tojásfehérjém, azt hiszem, eljött az ideje a pavlovának :)

Az imádott sajtos tallér

Van egy olyan receptem, ami eddig sosem hagyott cserben. Nevezetesen a sajtos tallér. Kicsi koromban, mikor még Kaposváron laktunk, nagyim sokszor sütött nekünk ilyet, és akkor is hasonlóan hamar elfogyott. Aztán sajnos tönkrement a tallérsütőnk, és kb. 15 évig nem ettem normális sajtos tallért. A házi tallér ugyanis a bolti felfújt, fogínyszétszedően száraz tallérokkal összehasonlíthatatlan. Ha egyszer kóstoltad a házit, soha többet nem akarsz majd boltit.

Nálunk a vendégek szinte követelik, hogy süssek ilyet. Az a baj, hogy ritkán szánom rá magam, mert a sütés közben eléggé kifolyik a zsiradék a tallérsütőből, ami teljes nagytakarítást jelent a konyhában. Ráadásul az én sütőmbe 3 kis golyó fér bele, így igencsak sokára készülök el a sütivel.

Azonban nem kevés utánajárásba telik tallérsütőt szerezni sajnos. Én 4-5 évvel ezelőtt szereztem be az enyémet a Fővám téri Vasedényben (ami sajnos pár hete megszűnt, most komolyan, minden jó helyet megszüntetnek, a fél konyhám onnan van). Egyébként gofrisütőként árulták, kör alakú, olyan 15 cm átmérőjű lehet, és volt hozzá fagyitölcsér-készítő szett is, na persze már gőzöm sincs ez utóbbi hol van.

Utánanéztem picit neten, hátha találok valahol ilyesmit. Ezek az eredményeim:
http://www.olcsoedeny.hu/egyeb/sajtos_tallersuto
http://www.edenyek.hu/index.php?route=product/product&path=58_113&product_id=285
http://www.edenyek.hu/index.php?route=product/product&path=58_113&product_id=579

Nekem egyébként kerámia főzőlapom van, és bár gondolom gázfőzőlapon jobban lehet használni ezeket a kütyüket, nekem teljesen jól működik a kerámián is.

Hozzávalók kb. 90-100 db tallérhoz (csak elsőre hangzik soknak :) ):

• 60 dkg rétesliszt
• 20 dkg hideg vaj
• 25 dkg Pannónia sajt (szeretem sajtos sütikbe ezt a fajta sajtot, karakteres az íze, illata, és jó kemény, lehet normálisan reszelni, gondolom, más sajt is teljesen jól megfelel a célra, de trappistával ne próbálkozzunk, manapság itthon képtelenség normális trappistát venni)
• 1 cs sütőpor
• 2 tojás
• só
• frissen őrölt bors
• köménymag
• szükség szerint tej

A lisztbe belereszeljük a sajtot, a vajat beledaraboljuk és elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a sütőport, 1-1,5 teáskanál sót, ízlés szerint borsot, bőven köménymagot és a két tojást. Annyi tejjel, amennyi szükséges, ruganyos tésztát gyúrunk.

Golyókat formálunk belőle (én kb. 2,5-3 cm átmérőjűeket szoktam), és tallérsütőben megsütjük. Ki kell tapasztalni a sütőnket, hogy milyen gyakran kell forgatni, hogy mindkét oldal megsüljön, de egyik fele se égjen meg.

Tiramisu előkészületei

Nemrég találtam Tesz-Veszen babapiskóta-szaggatót. Persze rögtön le is csaptam rá. Szerencsésen megérkezett a kicsike :) Kaptam vele egy receptet is. Naná, hogy rögtön ki kellett próbálni!

Nem tudom, ki sütött már bármit is szalalkálival, én még sosem találkoztam ezzel a valamivel. A babapiskótába viszont kell. Persze utánanéztem kicsit wiki-n, aztán jól betojtam tőle. Ammóniaszag a lakásban? Ammónia a sütiben??? Persze azt írták, hogy csak vékony sütikben szabad használni, mert azokból el tud bomlani teljesen a cucc. Oké, akkor jó vékony lesz. De mi lesz a szaggal?

Nem tudom, ki hogy van vele, de én többek között azért is szeretek sütni, mert a lakást belengi a finom sütiillat. A szalalkális tésztáknál ezt gyorsan el kell felejteni. Én sütés közben kb. 5 percenként kissé kinyitottam a sütőajtót, hogy ki tudjon szellőzni a szag. Sajnos az első nyitásnál a szokásos módon benéztem a sütőbe...

Hiba volt. Az összes bűzt az arcomba kaptam. Szúrós, rettenetes bűz. Úgyhogy azt tudom ajánlani, hogy kissé oldalról nyissuk ki a sütőt, majd meneküljünk el messze a konyhától. Kis idő elteltével óvatosan visszamerészkedhetünk.

Ennyi kedvcsináló után azért azt el kell áruljam, hogy nagyon szép és finom süti lett a végeredmény, úgyhogy érdemes kipróbálni. Én tiramisuhoz készítettem el.

Annyit azért érdemes még leírnom, hogy eddig Manner babapiskótával csináltam tiramisut, amit amint belemárt az ember a kávéba, darabokra akar esni. Ez a házi változat viszont elég nehezen szívja meg magát, érdemes jó sokáig a kávéban tartani.


Így készül:

Hozzávalók:

• 4 tojás
• 1 dl tej
• 25 dkg porcukor
• 2 cs vaníliás (nem vanillin) cukor vagy 1 rúd vanília
• 35 dkg rétesliszt
• 35 dkg finomliszt
• 1 cs szalalkáli

A szalalkálit a meglangyosított tejben felfuttatjuk. A tojást a cukorral és a vaníliával habosra keverjük. Hozzáadjuk a réteslisztet, majd a szalalkális tejet is. A masszát másnapig állni hagyjuk.

Másnap hozzákeverjük a finomlisztet is, és gyúrható tésztát készítünk belőle. Vékonyra kinyújtjuk és kiszaggatjuk. Sütőpapíros lemezre fektetjük a babapiskótákat, majd 175-180 fokon világosra sütjük.

Én addig sütöttem, amíg a szellőztetéskor már leginkább csak a süti illata volt érezhető. Amúgy az állaga inkább a kelt tésztákhoz hasonlít, kissé gumis, elég melós vékonyra nyújtani, a végeredmény pedig teljesen keksszerű.

A csodás pizzatészta

Sajnos holnaptól a hét végéig egyedül fogom tengetni napjaimat itthon, no jó, nem teljesen, Körte velem lesz :) Szóval pasim munkaügyben lesz valahol jó messze tőlem. Ezért aztán ma sütöttem egy halom pizzatésztás finomságot, hogy a távolban is jókat ehessen a lelkem.

A tészta receptje természetesen DV-től származik. Úgy látom, itt még nem teljesen az a recept szerepel, mint a könyvében. Én a könyv szerintit csinálom: 40 dkg BL80-as liszt, 10 dkg teljes kiőrlésű durumbúzaliszt, 1 tk só, 1 csomag szárított élesztő, 3 ek olívaolaj, 1 ek méz, kb 3 dl víz. Azonban most paradicsomszószt is tettem a tésztába, így a vízből kevesebb kellett.

Most 1 kg lisztből dagasztottam el a tésztát. A feléből paradicsomos-hagymás lepény készült. A hagymát olajon megpirítottam, majd fél dl fehérborban megpároltam. A paradicsomokat gerezdekre vágtam. Ezeket tettem a tésztára felváltva. Ez a recept is DV könyvéből való.

Móni, figyelmedbe ajánlom, remélem, elég sok hagyma van rajta :D Szerintem tetszene neked. A tészta másik feléből zsömlék és grissinik készültek.

Boldog szülinapot Dolce Vita!

Nemrég került fel a felhívás a DV blogra, miszerint kerestetik sok-sok kávés desszert szülinapi buli céljából. Rögtön el is kezdtem gondolkozni, hogy mit kellene csinálnom. Most épp panna cotta-láz van idehaza, így hamar megszületett a haditerv.

Azonban hogyan készíthetnék kávés desszertet kávéfőző nélkül? Hoppá... Dzsezvám ugyan nincs, de talán megteszi egy zománcos edény is most az egyszer. Így lett a haditerv fejlécére írva: TÖRÖK KÁVÉS PANNA COTTA. 

Először is török kávét kell készíteni. Ehhez annyi csészényi hideg vizet kell az edénybe tölteni, ahány csésze kávét akarunk készíteni, majd rá kell kanalazni a csészénként egy teáskanál kávét és az ízlés szerinti cukrot. A kávénk ugyanis lehet cukor nélküli (sade), alig édes (az şekerli), közepesen édes, csak egy kanál cukorral (orta şekerli), vagy édes (cok şekerli vagy tatli). A megfelelő kávékeverék nem sötét pörkölésű. Az iszlám országokban a hagyományos készítésű török kávé etiópiai és riói kávébab fajták sajátos vörösesbarna pörkölésű keverékéből készül.

Én így készítettem:

Hozzávalók: 

• 1,5 dl víz
• 4 teáskanál őrölt kávé
• 6-8 szem zöld kardamom héjától megszabadítva, mozsárban durvára törve (pl. Ázsia Bt. a Nagycsarnokban) 
• 4-5 ek cukor (ki hogy szereti)
• 1 dl magas zsírtartalmú tej
• 4 dl 30 %-os tejszín
• 4 db lapzselatin

Első lépésként a vizet egy zománcos edényben feltesszük forrni, rákanalazzuk a kávét és a cukrot, valamint beletesszük a kardamomot. Folyamatosan kevergetjük, de vigyázunk, hogy a kanál ne érjen le az edény aljára. Ha felforrt, a harmadát leöntjük, (én le is szűrtem, mert nem akartam, hogy a panna cottám kávézaccal legyen tele), majd újra felforraljuk, még egy harmadát leöntjük, végül a maradékot ismét felforraljuk, és azt is hozzáöntjük a többihez.

Ezek után hozzáöntjük a tejet, és pár percig forraljuk, majd a tejszínt is beletesszük és azzal is felforraljuk. Lehúzzuk a tűzről, és feloldjuk benne a zselatinokat. Én egyébként a sima vaníliásat 3 lappal csinálom, de itt a víz miatt aggódtam, hogy nem elég zsíros a cucc ahhoz hogy összeálljon, ezért raktam bele még egyet.

Ezután kis poharakba vagy tálkákba öntjük és éjszakára betesszük a hűtőbe.

Nekem kissé nehezen megy a panna cotta kibányászása a tálkákból, de szerintem teljesen oké ha egyenesen azokból esszük ki. Barátom azonban totál kiakadt a vadiúj csetreszeimtől (ő nevezte el így őket), így hát addig ügyeskedett, míg ki nem szedte a magáét.

Bányászás után

Az eredmény baromi finom lett, pedig ez volt a kísérleti példány. Jó étvágyat!