Megint pavlova, de másként

A hétvégét otthon a Balatonon töltöttem. Igyekeztem a lehető legkevesebb cuccot magammal vinni. Három és fél napra a mindennapi kis válltáskám meg egy textil bevásárlószatyor volt minden, ami nálam volt. Ez azért fontos, mert visszafelé általában a többszörösét vagyok "kénytelen" cipelni. Ilyenkor ugyanis feltankolok pár üveg lekvárral, ősrégi konyhai cuccokkal, egy halom joghurttal meg hasonlókkal. Nem volt ez most sem másképp :) Sikerült szert tennem a régi rugós habverőnkre, amit senki nem használt, mióta az eszemet tudom. Ezenkívül beszereztem egy fánkszaggatót és linzerszaggatót is. No meg a hűtőben landolt egy-egy üveg kajszi- meg eperlekvár. Persze anyukám főzte. Nem vagyok hajlandó bolti lekvárt venni. Egyrészt szerintem rettenetesen drága, töredékéért meg lehet csinálni otthon, másrészt anyukám lekvárjában gyümölcsön és cukron kívül semmi nincs. Végül pedig a házi sokkal-sokkal finomabb.

Na de igazából a habverőről akartam beszélni. A korábbi pavlovánál már írtam, hogy nem bírta tovább a kézi mixerem, ezért vettem egy kézi habverőt. A fenti képen a bal oldali hurkos csodát. Szép meg jó, de tojásfehérjét verni vele erősen testépítő gyakorlat. Viszont a régi-új szerzeményemmel (a képen jobb oldalon) ha nem is gyerekjáték, de majdnem. Tudtak valamit ezek az öregek. Szinte pillanatok alatt lehet vele kemény habot előállítani, és nem akar meghalni bele az ember. Volt még öt fehérjém a hűtőben, pavlovát akartam belőle csinálni, de az ecetet ki akartam hagyni belőle. Tudni kell rólam, hogy imádok mindent, ami citromos, legyen az fagyi, torta, limonádé, hal vagy csirke, ha citromos, akkor csak jó lehet. Úgyhogy a pavlovát is citromosan akartam újragondolni. Kicsit utánanéztem, és arra jutottam, hogy az ecet csak a savanyúsága miatt van benne, remek, akkor helyette akár használhatnék citromot is. Azonban elgondolkoztam, hogy van-e valami összeférhetetlenség a citrom és a fehérje közt, mint pl. a tej és a citrom közt. Az egyik Stahl magazinban részletesen foglalkoznak egy cikkben a habokkal, és kiderült, hogy még kifejezetten jó is a citromlé a fehérjének. Úgyhogy ecet helyett egy citrom kifacsart és átszűrt levét használtam.

Az állaga kicsit lágyabb lett, mint az ecetes változaté. Valószínű jobb lett volna 50 perc után elzárni a sütőt, akkor nem töredezett volna ennyire össze. Ízre viszont sokkal jobb lett. Nem annyira émelyítően édes, bár az előző verzióval sem volt baja egyik tesztelőnek sem, de ez a citromos íz utánozhatatlan. Egyébként teljesen ugyanúgy készült, mint a korábbi.

Hozzávalók:

• 5 tojásfehérje
• 25 dkg porcukor
• 1 ek kukoricakeményítő
• 1 citrom kifacsart és átszűrt leve
• tejszín és gyümölcsök

A fehérjéket egy csipet sóval elkezdjük felverni. Mikor már habos de még puha, kanalanként hozzáadagoljuk a porcukrot. Minden kanál után pár percig verjük. Végül a keményítőt és a citromlevet is hozzáadjuk, és még jó pár percig verjük.

Közben 150 fokra előmelegítjük a sütőt. A habból kisebb halmokat formázunk egy sütőpapírral bélelt lemezre. Levesszük 110 fokra a sütőt, és 50-60 percre betesszük a habot. Az idő leteltével elzárjuk a sütőt, és véletlenül sem nyitjuk ki. Hagyjuk, hogy odabent szépen lassan kihűljenek.

Tálaláskor tejszínhabbal és gyümölcsökkel díszítjük.

Gyors salátaebéd

Ma korán értem haza a munkából. És farkaséhesen. Nem akartam túl sokat pepecselni, és vásárolni sem akartam elmenni. Körülnéztem tehát, hogy mi akad itthon. Találtam pár szem koktélparadicsomot, egy lilahagymát és tonhalkonzervet. Ekkor már világos volt, hogy valamilyen könnyű salátát fogok összedobni. Eszembe jutott a múltkori IKEA-túrából származó apró garnéla is. Be kell valljam, bár nem sokszor ettem még, de egyszerűen imádom a rákot. És volt még a mini farfalle tésztámból is.

Ez lett az eredmény:

Hozzávalók (egyszemélyes adag, csak magamnak csináltam):

• 8 dkg mini farfalle (vagy ami tetszik, a lényeg, hogy ne lebbenccsel próbálkozzunk)
• 3-4 szem koktélparadicsom
• 1 fej lilahagyma
• 1 doboz tonhal saját levében (ki tudja, milyen olaj is az a növényi olaj valójában)
• 2-3 marék apró garnéla (nekem fagyasztott volt, teljesen jó az is)
• olívaolaj
• friss bazsalikomlevelek
• kis darab parmezán

Felteszünk vizet forrni a tésztához. Az enyémnek a dobozán 7 percet írtak főzési időnek, ezt be szoktam tartani. Ha megfőtt, szűrjük és hűtsük le. Locsoljuk meg egy kis olívaolajjal, hogy ne tapadjon össze. Közben mossuk meg a zöldségeket, a paradicsomokat negyedeljük el, a hagymát vékonyan karikázzuk fel és szedjük szét a gyűrűket. A tonhalkonzervről öntsük le a levet, és tépkedjük kis darabokra.

Ha fagyasztott a garnéla, tegyük egy tálba, majd a tálat jó meleg vízbe, így gyorsabban kiolvad. Nem fontos, hogy mindenhol teljesen felolvadjon, csak ne fagyjon le a kezünk pucolás közben. A megpucolt rákokat pár perc alatt pirítsuk át egy kevés olívaolajon, míg teljesen összegömbölyödnek.

Az eddigieket keverjük össze egy tálban, locsoljuk meg olívaolajjal, tépkedjük rá a bazsalikomleveleket, végül reszeljünk rá egy kis parmezánt. Nagyon laktató szerintem.

Pavlova torta

Említettem már, hogy mazochista vagyok?

A történet úgy kezdődik, hogy pár hete elromlott a kézi mixerem. Nem bírta szegény a megpróbáltatásokat, nevezetesen a napi két adag pizzatészta eldagasztását. Vicces, hogy épp pár nappal a kimúlása előtt írtam a blogon, hogy milyen kevés konyhagépem van. Most eggyel kevesebb, azaz egészen pontosan EGY darab van. Persze rögtön tudtam, hogy milyent szeretnék helyette. Erőset, strapabírót, no meg tálasat, hogy tudjak közben mást csinálni. Meg is találtam szívem választottját, egy Bosch gépet, 450 Watt, az már derék. Ráadásul nagyon jó értékeléseket olvastam róla. Aztán kiderítettem az árát, és úgy döntöttem, majd egyszer, ha nagy leszek. Helyette vettem egy kézi habverőt egy ezresért, a dagasztás meg eddig se okozott problémát.

A hétvégén tiramisuztunk a barátainkkal, és a nyakamon maradt 10 tojásfehérje. Nem szoktam beletenni a habját a krémbe, jobban szeretem, ha krémes, nem pedig habos. Amúgy sem vagyok túl jó viszonyban a habokkal. Csomót dolgozni azért, hogy ehesd a levegőt??? Na de a fehérjéket nem akartam egyszerűen a csatornába küldeni, kicsit drága mulatság lenne. Nekiálltam böngészni a netet, hátha találok olyan sütit, amihez jó sok kell belőle. Meg is találtam Anna Pavlova balerinaszoknyáját. Az ötlet egyébként innen való.

Nagy reményekkel vágtam bele a kézi habverésbe, azonban kb. fél perccel később lihegve és rohamosan vesztettem el a lelkesedésemet. Az elején, amíg csak a fehérjéket kell verni, nem is annyira vészes, bár az ember karja tőből le akar szakadni. Azonban a cukor adagolásakor kezdődik csak az igazi tortúra. Az ember izzad, próbálja állva, ülve, fekve, de sehogy sem lehet megtalálni azt a mozdulatot és pozitúrát, amelyben fél percnél tovább lehetne bírni megállás nélkül. Azért én csak vertem a habot rendületlenül, lihegve, karleszaggatva, aztán végül csak elkészültem. Remegő, szinte használhatatlan kézzel próbáltam megformálni a tüllszoknyákat. Oké, tudom, hogy van mit csiszolni a technikámon, de elsőre nem is olyan rossz.

Azt azonban már senki ne várja tőlem, hogy habverő és habszifon híján kézzel verjek tejszínhabot is, na nem, azért mindennek van határa. Bár igen nehéz olyan tejszínhabot találni, ami tejszínből van, és nincs tele E-vel, de most kénytelen voltam a kompromisszumra. A fotón is látszik, hogy kb. két percig sem bírta a bolti hab, pár kis málnaszem simán kifogott rajta, de az íz az remek volt.

Hozzávalók:

• 5 db tojásfehérje, lehetőleg nem túl hideg
• csipet só
• 25 dkg porcukor
• 1 ek kukoricakeményítő
• 1 ek balzsamecet
• tejszínhab, de inkább tejszín és habverő
• savanykás gyümölcsök

A fehérjéket a csipet sóval elkezdjük verni. Mikor már habos, de még nem kemény, kanalanként adagoljuk hozzá a porcukrot, minden kanál után verjük egy-két percig. A végén hozzáadjuk a keményítőt és az ecetet is, és addig verjük, míg szinte vágható massza lesz belőle. Közben a sütőt bemelegítjük 150 fokra.

Sütőpapíros lemezre 4 magas halmot formázunk, letekerjük a sütőt 110-120 fokra, és 60-70 percig szárítjuk a habhalmokat. Ha letelt az idő, lekapcsoljuk a sütőt, de nem nyitjuk ki az ajtaját, hagyjuk kihűlni odabent a szoknyákat. Este megcsinálhatjuk, majd másnap rá tudjuk nyomni a tejszínhabot. Végül díszítsük a tetejét gyümölcsökkel!

A habalap teljesen jól eláll pár napig szobahőmérsékleten.