Itt a nyár!

Újra itt a nyár. Én meg teljesen eltűntem, megvolt az okom rá persze. És most sem fincsi kajával térek vissza, hanem a virágaimmal. Sajnos a konyha romokban hever, minden dobozokban, így képtelenség bármit is főzni. De a terasz jól néz ki :D Vannak új virágaim, persze főként fehér és lila színekben. Kísérletezgetek, hogy mi bírja ezt a száraz klímát itt a déli teraszon. Eddig elég jók a tapasztalatok.

A képek a telefonommal készültek, úgyhogy én kérek elnézést :) És ha valaki tudja, miért nem működik a Bluetooth modulom, szóljon! :D

Szülinapom

Ma volt a szülinapom. Nem szoktunk nagy hűhót csapni ebből, de most koktélparti és citromtorta volt a program. A pasimtól egy szép vázát és a legújabb Quimby-albumot kaptam, a mixerünktől pedig egy gyönyörűséges csokrot, mintha csak tudott volna az új vázáról ;) A torta alapját és a habcsókot a tetején már előző nap megcsináltam. Ma délelőtt már csak a tejszínhabos-citromos töltelék volt hátra. Sajnos megint túl sok citromkrémet sikerült tennem a két habréteg közé. Amikor lekapcsoltam a tortaforma karimáját, hirtelen vagy egy centit alacsonyodott a torta, melynek következtében a főzőlap úszott a citromkrémben :D A baleset következtében kisebbfajta fölcsuszamlás utáni állapot körvonalazódott a tortámon. 

Azonban az ízhatás elhomályosította a szemeket szerencsére. A koktélok alatt igazából kétfajta koktélt kell érteni. Lehetett bloody maryt vagy mojitot kérni. Mindkettő baromi profi volt, azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Kedves mixerünk kedvéért megjegyezném, hogy a fotón a mojito esetében az ünnepelt, ti. én tehetek róla , hogy citrom szerepel, és nem lime, mivel a limefelhozatal kevesebbnek bizonyult a szükségesnél.

Köszönöm nektek, hogy emeltétek az alkalom fényét. Encsi, Te szülinapodat is meg kell ünnepelni. Nem úszod meg :D

Élet a teraszon, no meg egy kis konyha :)

Jön a tavasz!!!

Igen! Igen! Igen! Igennnn!!! Megállíthatatlanul jön a tavasz végre! Most nem sütöttem-főztem, hanem inkább kimentem az erkélyre a virágaimhoz. Még nincs túl sok minden, de a kis hagymásaim már nekiveselkedtek. Gondoltam, megörvendeztetek mindenkit egy kis napsütéssel. Gyönyörködjetek!!!

Visszatértem

Tudom, tudom... Nagyon eltűntem, bocsánatot is kérek ezért, de sajnos az influenza idén engem sem kímélt. És az utóbbi időben rengeteget kellett rohangálnom, nem volt semmi időm főzőcskézni. Most viszont újra itt vagyok egy finom túrós sütivel. Ha még emlékeztek, a múltkori leveles tésztám fele a mélyhűtőben várta a megfelelő időt, hogy színre lépjen. Nemrég a Corvin soppingszenter CBA-jában ráleltem egy egészen finom savanykás zöld almára. Mondjuk 100 Ft darabja... Ja kérem, ha nem az ehetetlen kásás szart akarjuk enni, akkor mélyen kell a pénztárcánkba nyúlni. Régóta foglalkoztatott, hogy a fincsi sajtos után valamilyen édes tölteléket kellene kitalálni a leveles tésztámba. A két dolog metszete lett ez az almás-túrós háromszög.

Hozzávalók:

• fél adag leveles tészta (kb. 60 dkg)
• 250 g félzsíros túró
• 2 tk tejföl
• 3 ek cukor
• 1 tojás
• 1 citrom reszelt héja és kifacsart leve
• 1 közepes savanykás alma

A töltelékhez egy tálban villával összetörjük a túrót. Belekeverjük a tejfölt, a cukrot, a tojás elválasztott sárgáját és a reszelt citromhéjat.

Az almát meghámozzuk, négybe vágjuk és kivágjuk a magházát. Citromlébe áztatjuk, hogy ne barnuljon meg. A negyedeket kb. fél cm-es kockákra vágjuk, majd belekeverjük a túróba.

A leveles tésztát szobahőmérsékleten felengedjük (2,5-3 óra). Lisztezett deszkán kb. 45*45 cm-esre nyújtjuk. Tésztavágóval 16 db négyzetet vágunk belőle. A tojásfehérjét villával kissé felverjük, majd alaposan megkenjük vele a négyzeteket, ez lesz a ragasztó.

A tölteléket rákanalazzuk a tésztanégyzetekre. Nem jó, ha túl sokat teszünk rá mert kifolyik, és sütéskor szénné ég. Nem túl hálás meló egyenként levakarni a sütik alját. A négyzeteket átlósan félbe hajtjuk, és a széleket villával összenyomjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük a háromszögeket. Végül megkenjük őket tojásfehérjével, és jégcukrot szórunk a tetejükre. 180-200 fokos sütőben 25-30 percig sütjük.

Megint pavlova, de másként

A hétvégét otthon a Balatonon töltöttem. Igyekeztem a lehető legkevesebb cuccot magammal vinni. Három és fél napra a mindennapi kis válltáskám meg egy textil bevásárlószatyor volt minden, ami nálam volt. Ez azért fontos, mert visszafelé általában a többszörösét vagyok "kénytelen" cipelni. Ilyenkor ugyanis feltankolok pár üveg lekvárral, ősrégi konyhai cuccokkal, egy halom joghurttal meg hasonlókkal. Nem volt ez most sem másképp :) Sikerült szert tennem a régi rugós habverőnkre, amit senki nem használt, mióta az eszemet tudom. Ezenkívül beszereztem egy fánkszaggatót és linzerszaggatót is. No meg a hűtőben landolt egy-egy üveg kajszi- meg eperlekvár. Persze anyukám főzte. Nem vagyok hajlandó bolti lekvárt venni. Egyrészt szerintem rettenetesen drága, töredékéért meg lehet csinálni otthon, másrészt anyukám lekvárjában gyümölcsön és cukron kívül semmi nincs. Végül pedig a házi sokkal-sokkal finomabb.

Na de igazából a habverőről akartam beszélni. A korábbi pavlovánál már írtam, hogy nem bírta tovább a kézi mixerem, ezért vettem egy kézi habverőt. A fenti képen a bal oldali hurkos csodát. Szép meg jó, de tojásfehérjét verni vele erősen testépítő gyakorlat. Viszont a régi-új szerzeményemmel (a képen jobb oldalon) ha nem is gyerekjáték, de majdnem. Tudtak valamit ezek az öregek. Szinte pillanatok alatt lehet vele kemény habot előállítani, és nem akar meghalni bele az ember. Volt még öt fehérjém a hűtőben, pavlovát akartam belőle csinálni, de az ecetet ki akartam hagyni belőle. Tudni kell rólam, hogy imádok mindent, ami citromos, legyen az fagyi, torta, limonádé, hal vagy csirke, ha citromos, akkor csak jó lehet. Úgyhogy a pavlovát is citromosan akartam újragondolni. Kicsit utánanéztem, és arra jutottam, hogy az ecet csak a savanyúsága miatt van benne, remek, akkor helyette akár használhatnék citromot is. Azonban elgondolkoztam, hogy van-e valami összeférhetetlenség a citrom és a fehérje közt, mint pl. a tej és a citrom közt. Az egyik Stahl magazinban részletesen foglalkoznak egy cikkben a habokkal, és kiderült, hogy még kifejezetten jó is a citromlé a fehérjének. Úgyhogy ecet helyett egy citrom kifacsart és átszűrt levét használtam.

Az állaga kicsit lágyabb lett, mint az ecetes változaté. Valószínű jobb lett volna 50 perc után elzárni a sütőt, akkor nem töredezett volna ennyire össze. Ízre viszont sokkal jobb lett. Nem annyira émelyítően édes, bár az előző verzióval sem volt baja egyik tesztelőnek sem, de ez a citromos íz utánozhatatlan. Egyébként teljesen ugyanúgy készült, mint a korábbi.

Hozzávalók:

• 5 tojásfehérje
• 25 dkg porcukor
• 1 ek kukoricakeményítő
• 1 citrom kifacsart és átszűrt leve
• tejszín és gyümölcsök

A fehérjéket egy csipet sóval elkezdjük felverni. Mikor már habos de még puha, kanalanként hozzáadagoljuk a porcukrot. Minden kanál után pár percig verjük. Végül a keményítőt és a citromlevet is hozzáadjuk, és még jó pár percig verjük.

Közben 150 fokra előmelegítjük a sütőt. A habból kisebb halmokat formázunk egy sütőpapírral bélelt lemezre. Levesszük 110 fokra a sütőt, és 50-60 percre betesszük a habot. Az idő leteltével elzárjuk a sütőt, és véletlenül sem nyitjuk ki. Hagyjuk, hogy odabent szépen lassan kihűljenek.

Tálaláskor tejszínhabbal és gyümölcsökkel díszítjük.

Gyors salátaebéd

Ma korán értem haza a munkából. És farkaséhesen. Nem akartam túl sokat pepecselni, és vásárolni sem akartam elmenni. Körülnéztem tehát, hogy mi akad itthon. Találtam pár szem koktélparadicsomot, egy lilahagymát és tonhalkonzervet. Ekkor már világos volt, hogy valamilyen könnyű salátát fogok összedobni. Eszembe jutott a múltkori IKEA-túrából származó apró garnéla is. Be kell valljam, bár nem sokszor ettem még, de egyszerűen imádom a rákot. És volt még a mini farfalle tésztámból is.

Ez lett az eredmény:

Hozzávalók (egyszemélyes adag, csak magamnak csináltam):

• 8 dkg mini farfalle (vagy ami tetszik, a lényeg, hogy ne lebbenccsel próbálkozzunk)
• 3-4 szem koktélparadicsom
• 1 fej lilahagyma
• 1 doboz tonhal saját levében (ki tudja, milyen olaj is az a növényi olaj valójában)
• 2-3 marék apró garnéla (nekem fagyasztott volt, teljesen jó az is)
• olívaolaj
• friss bazsalikomlevelek
• kis darab parmezán

Felteszünk vizet forrni a tésztához. Az enyémnek a dobozán 7 percet írtak főzési időnek, ezt be szoktam tartani. Ha megfőtt, szűrjük és hűtsük le. Locsoljuk meg egy kis olívaolajjal, hogy ne tapadjon össze. Közben mossuk meg a zöldségeket, a paradicsomokat negyedeljük el, a hagymát vékonyan karikázzuk fel és szedjük szét a gyűrűket. A tonhalkonzervről öntsük le a levet, és tépkedjük kis darabokra.

Ha fagyasztott a garnéla, tegyük egy tálba, majd a tálat jó meleg vízbe, így gyorsabban kiolvad. Nem fontos, hogy mindenhol teljesen felolvadjon, csak ne fagyjon le a kezünk pucolás közben. A megpucolt rákokat pár perc alatt pirítsuk át egy kevés olívaolajon, míg teljesen összegömbölyödnek.

Az eddigieket keverjük össze egy tálban, locsoljuk meg olívaolajjal, tépkedjük rá a bazsalikomleveleket, végül reszeljünk rá egy kis parmezánt. Nagyon laktató szerintem.

Pavlova torta

Említettem már, hogy mazochista vagyok?

A történet úgy kezdődik, hogy pár hete elromlott a kézi mixerem. Nem bírta szegény a megpróbáltatásokat, nevezetesen a napi két adag pizzatészta eldagasztását. Vicces, hogy épp pár nappal a kimúlása előtt írtam a blogon, hogy milyen kevés konyhagépem van. Most eggyel kevesebb, azaz egészen pontosan EGY darab van. Persze rögtön tudtam, hogy milyent szeretnék helyette. Erőset, strapabírót, no meg tálasat, hogy tudjak közben mást csinálni. Meg is találtam szívem választottját, egy Bosch gépet, 450 Watt, az már derék. Ráadásul nagyon jó értékeléseket olvastam róla. Aztán kiderítettem az árát, és úgy döntöttem, majd egyszer, ha nagy leszek. Helyette vettem egy kézi habverőt egy ezresért, a dagasztás meg eddig se okozott problémát.

A hétvégén tiramisuztunk a barátainkkal, és a nyakamon maradt 10 tojásfehérje. Nem szoktam beletenni a habját a krémbe, jobban szeretem, ha krémes, nem pedig habos. Amúgy sem vagyok túl jó viszonyban a habokkal. Csomót dolgozni azért, hogy ehesd a levegőt??? Na de a fehérjéket nem akartam egyszerűen a csatornába küldeni, kicsit drága mulatság lenne. Nekiálltam böngészni a netet, hátha találok olyan sütit, amihez jó sok kell belőle. Meg is találtam Anna Pavlova balerinaszoknyáját. Az ötlet egyébként innen való.

Nagy reményekkel vágtam bele a kézi habverésbe, azonban kb. fél perccel később lihegve és rohamosan vesztettem el a lelkesedésemet. Az elején, amíg csak a fehérjéket kell verni, nem is annyira vészes, bár az ember karja tőből le akar szakadni. Azonban a cukor adagolásakor kezdődik csak az igazi tortúra. Az ember izzad, próbálja állva, ülve, fekve, de sehogy sem lehet megtalálni azt a mozdulatot és pozitúrát, amelyben fél percnél tovább lehetne bírni megállás nélkül. Azért én csak vertem a habot rendületlenül, lihegve, karleszaggatva, aztán végül csak elkészültem. Remegő, szinte használhatatlan kézzel próbáltam megformálni a tüllszoknyákat. Oké, tudom, hogy van mit csiszolni a technikámon, de elsőre nem is olyan rossz.

Azt azonban már senki ne várja tőlem, hogy habverő és habszifon híján kézzel verjek tejszínhabot is, na nem, azért mindennek van határa. Bár igen nehéz olyan tejszínhabot találni, ami tejszínből van, és nincs tele E-vel, de most kénytelen voltam a kompromisszumra. A fotón is látszik, hogy kb. két percig sem bírta a bolti hab, pár kis málnaszem simán kifogott rajta, de az íz az remek volt.

Hozzávalók:

• 5 db tojásfehérje, lehetőleg nem túl hideg
• csipet só
• 25 dkg porcukor
• 1 ek kukoricakeményítő
• 1 ek balzsamecet
• tejszínhab, de inkább tejszín és habverő
• savanykás gyümölcsök

A fehérjéket a csipet sóval elkezdjük verni. Mikor már habos, de még nem kemény, kanalanként adagoljuk hozzá a porcukrot, minden kanál után verjük egy-két percig. A végén hozzáadjuk a keményítőt és az ecetet is, és addig verjük, míg szinte vágható massza lesz belőle. Közben a sütőt bemelegítjük 150 fokra.

Sütőpapíros lemezre 4 magas halmot formázunk, letekerjük a sütőt 110-120 fokra, és 60-70 percig szárítjuk a habhalmokat. Ha letelt az idő, lekapcsoljuk a sütőt, de nem nyitjuk ki az ajtaját, hagyjuk kihűlni odabent a szoknyákat. Este megcsinálhatjuk, majd másnap rá tudjuk nyomni a tejszínhabot. Végül díszítsük a tetejét gyümölcsökkel!

A habalap teljesen jól eláll pár napig szobahőmérsékleten.

...és a tiramisu

Szóval ugyebár elkészültek a babapiskóták. Határozott céllal, nevezetesen, hogy egy tiramisuban landoljanak. Eddig összesen egyszer csináltam tiramisut, akkor Manner babapiskótával. A házi piskóta teljesen más állagú, percekig kell a kávéba áztatni, mivel jóval több anyag van benne, mint a boltiban. A krémből is jóval több kell, hogy a jó nagy közöket kitöltse, és így utólag azért is, mert a vastagabb tésztát nehezebben itatja át.

Nekem egy kb. 20*30 cm-es tálam volt, három réteg piskóta fért bele. Boltiból biztosan elférne négy is. Mannerből két dobozzal kell venni, pontos mennyiséget nem tudnék mondani, mivel ugye házi piskótából csináltam, és nem mértem le, hogy mennyi fogyott el.

A recept nem egy bonyolult dolog. Lefőzünk 2-3 dl presszókávét, összekeverjük rummal, majd ebben áztatjuk a piskótákat. Ha Mannerből csináljuk, éppen csak bele kell mártani. A krémhez én most 1 kg mascarponét használtam, a Mannerhez elég volt 50 dkg is. 10 dkg-onként egy tojássárgáját és egy evőkanál cukrot habosra keverünk. Nem bízom a szalmonella ellen kezelt tojásokban. Mosogatószerrel percekig sikáltam mindet, majd gőz fölött kevertem őket össze a cukorral. A túlbiztosítás sosem árthat :) Ezután belekevertem a mascarponét is, ezt is jó habosra.

Már csak a rétegezés volt hátra. Vékonyan kentem egy kis krémet a tál aljára, rá egy réteg kávés piskóta, majd krém, piskóta, krém... Végül kakaóporral megszórtam a tetejét, és éjszakára mehetett a hűtőbe. Nagy sikert aratott.

Maradt 10 (!) tojásfehérjém, azt hiszem, eljött az ideje a pavlovának :)

Az imádott sajtos tallér

Van egy olyan receptem, ami eddig sosem hagyott cserben. Nevezetesen a sajtos tallér. Kicsi koromban, mikor még Kaposváron laktunk, nagyim sokszor sütött nekünk ilyet, és akkor is hasonlóan hamar elfogyott. Aztán sajnos tönkrement a tallérsütőnk, és kb. 15 évig nem ettem normális sajtos tallért. A házi tallér ugyanis a bolti felfújt, fogínyszétszedően száraz tallérokkal összehasonlíthatatlan. Ha egyszer kóstoltad a házit, soha többet nem akarsz majd boltit.

Nálunk a vendégek szinte követelik, hogy süssek ilyet. Az a baj, hogy ritkán szánom rá magam, mert a sütés közben eléggé kifolyik a zsiradék a tallérsütőből, ami teljes nagytakarítást jelent a konyhában. Ráadásul az én sütőmbe 3 kis golyó fér bele, így igencsak sokára készülök el a sütivel.

Azonban nem kevés utánajárásba telik tallérsütőt szerezni sajnos. Én 4-5 évvel ezelőtt szereztem be az enyémet a Fővám téri Vasedényben (ami sajnos pár hete megszűnt, most komolyan, minden jó helyet megszüntetnek, a fél konyhám onnan van). Egyébként gofrisütőként árulták, kör alakú, olyan 15 cm átmérőjű lehet, és volt hozzá fagyitölcsér-készítő szett is, na persze már gőzöm sincs ez utóbbi hol van.

Utánanéztem picit neten, hátha találok valahol ilyesmit. Ezek az eredményeim:
http://www.olcsoedeny.hu/egyeb/sajtos_tallersuto
http://www.edenyek.hu/index.php?route=product/product&path=58_113&product_id=285
http://www.edenyek.hu/index.php?route=product/product&path=58_113&product_id=579

Nekem egyébként kerámia főzőlapom van, és bár gondolom gázfőzőlapon jobban lehet használni ezeket a kütyüket, nekem teljesen jól működik a kerámián is.

Hozzávalók kb. 90-100 db tallérhoz (csak elsőre hangzik soknak :) ):

• 60 dkg rétesliszt
• 20 dkg hideg vaj
• 25 dkg Pannónia sajt (szeretem sajtos sütikbe ezt a fajta sajtot, karakteres az íze, illata, és jó kemény, lehet normálisan reszelni, gondolom, más sajt is teljesen jól megfelel a célra, de trappistával ne próbálkozzunk, manapság itthon képtelenség normális trappistát venni)
• 1 cs sütőpor
• 2 tojás
• só
• frissen őrölt bors
• köménymag
• szükség szerint tej

A lisztbe belereszeljük a sajtot, a vajat beledaraboljuk és elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a sütőport, 1-1,5 teáskanál sót, ízlés szerint borsot, bőven köménymagot és a két tojást. Annyi tejjel, amennyi szükséges, ruganyos tésztát gyúrunk.

Golyókat formálunk belőle (én kb. 2,5-3 cm átmérőjűeket szoktam), és tallérsütőben megsütjük. Ki kell tapasztalni a sütőnket, hogy milyen gyakran kell forgatni, hogy mindkét oldal megsüljön, de egyik fele se égjen meg.

Tiramisu előkészületei

Nemrég találtam Tesz-Veszen babapiskóta-szaggatót. Persze rögtön le is csaptam rá. Szerencsésen megérkezett a kicsike :) Kaptam vele egy receptet is. Naná, hogy rögtön ki kellett próbálni!

Nem tudom, ki sütött már bármit is szalalkálival, én még sosem találkoztam ezzel a valamivel. A babapiskótába viszont kell. Persze utánanéztem kicsit wiki-n, aztán jól betojtam tőle. Ammóniaszag a lakásban? Ammónia a sütiben??? Persze azt írták, hogy csak vékony sütikben szabad használni, mert azokból el tud bomlani teljesen a cucc. Oké, akkor jó vékony lesz. De mi lesz a szaggal?

Nem tudom, ki hogy van vele, de én többek között azért is szeretek sütni, mert a lakást belengi a finom sütiillat. A szalalkális tésztáknál ezt gyorsan el kell felejteni. Én sütés közben kb. 5 percenként kissé kinyitottam a sütőajtót, hogy ki tudjon szellőzni a szag. Sajnos az első nyitásnál a szokásos módon benéztem a sütőbe...

Hiba volt. Az összes bűzt az arcomba kaptam. Szúrós, rettenetes bűz. Úgyhogy azt tudom ajánlani, hogy kissé oldalról nyissuk ki a sütőt, majd meneküljünk el messze a konyhától. Kis idő elteltével óvatosan visszamerészkedhetünk.

Ennyi kedvcsináló után azért azt el kell áruljam, hogy nagyon szép és finom süti lett a végeredmény, úgyhogy érdemes kipróbálni. Én tiramisuhoz készítettem el.

Annyit azért érdemes még leírnom, hogy eddig Manner babapiskótával csináltam tiramisut, amit amint belemárt az ember a kávéba, darabokra akar esni. Ez a házi változat viszont elég nehezen szívja meg magát, érdemes jó sokáig a kávéban tartani.


Így készül:

Hozzávalók:

• 4 tojás
• 1 dl tej
• 25 dkg porcukor
• 2 cs vaníliás (nem vanillin) cukor vagy 1 rúd vanília
• 35 dkg rétesliszt
• 35 dkg finomliszt
• 1 cs szalalkáli

A szalalkálit a meglangyosított tejben felfuttatjuk. A tojást a cukorral és a vaníliával habosra keverjük. Hozzáadjuk a réteslisztet, majd a szalalkális tejet is. A masszát másnapig állni hagyjuk.

Másnap hozzákeverjük a finomlisztet is, és gyúrható tésztát készítünk belőle. Vékonyra kinyújtjuk és kiszaggatjuk. Sütőpapíros lemezre fektetjük a babapiskótákat, majd 175-180 fokon világosra sütjük.

Én addig sütöttem, amíg a szellőztetéskor már leginkább csak a süti illata volt érezhető. Amúgy az állaga inkább a kelt tésztákhoz hasonlít, kissé gumis, elég melós vékonyra nyújtani, a végeredmény pedig teljesen keksszerű.

A csodás pizzatészta

Sajnos holnaptól a hét végéig egyedül fogom tengetni napjaimat itthon, no jó, nem teljesen, Körte velem lesz :) Szóval pasim munkaügyben lesz valahol jó messze tőlem. Ezért aztán ma sütöttem egy halom pizzatésztás finomságot, hogy a távolban is jókat ehessen a lelkem.

A tészta receptje természetesen DV-től származik. Úgy látom, itt még nem teljesen az a recept szerepel, mint a könyvében. Én a könyv szerintit csinálom: 40 dkg BL80-as liszt, 10 dkg teljes kiőrlésű durumbúzaliszt, 1 tk só, 1 csomag szárított élesztő, 3 ek olívaolaj, 1 ek méz, kb 3 dl víz. Azonban most paradicsomszószt is tettem a tésztába, így a vízből kevesebb kellett.

Most 1 kg lisztből dagasztottam el a tésztát. A feléből paradicsomos-hagymás lepény készült. A hagymát olajon megpirítottam, majd fél dl fehérborban megpároltam. A paradicsomokat gerezdekre vágtam. Ezeket tettem a tésztára felváltva. Ez a recept is DV könyvéből való.

Móni, figyelmedbe ajánlom, remélem, elég sok hagyma van rajta :D Szerintem tetszene neked. A tészta másik feléből zsömlék és grissinik készültek.

Boldog szülinapot Dolce Vita!

Nemrég került fel a felhívás a DV blogra, miszerint kerestetik sok-sok kávés desszert szülinapi buli céljából. Rögtön el is kezdtem gondolkozni, hogy mit kellene csinálnom. Most épp panna cotta-láz van idehaza, így hamar megszületett a haditerv.

Azonban hogyan készíthetnék kávés desszertet kávéfőző nélkül? Hoppá... Dzsezvám ugyan nincs, de talán megteszi egy zománcos edény is most az egyszer. Így lett a haditerv fejlécére írva: TÖRÖK KÁVÉS PANNA COTTA. 

Először is török kávét kell készíteni. Ehhez annyi csészényi hideg vizet kell az edénybe tölteni, ahány csésze kávét akarunk készíteni, majd rá kell kanalazni a csészénként egy teáskanál kávét és az ízlés szerinti cukrot. A kávénk ugyanis lehet cukor nélküli (sade), alig édes (az şekerli), közepesen édes, csak egy kanál cukorral (orta şekerli), vagy édes (cok şekerli vagy tatli). A megfelelő kávékeverék nem sötét pörkölésű. Az iszlám országokban a hagyományos készítésű török kávé etiópiai és riói kávébab fajták sajátos vörösesbarna pörkölésű keverékéből készül.

Én így készítettem:

Hozzávalók: 

• 1,5 dl víz
• 4 teáskanál őrölt kávé
• 6-8 szem zöld kardamom héjától megszabadítva, mozsárban durvára törve (pl. Ázsia Bt. a Nagycsarnokban) 
• 4-5 ek cukor (ki hogy szereti)
• 1 dl magas zsírtartalmú tej
• 4 dl 30 %-os tejszín
• 4 db lapzselatin

Első lépésként a vizet egy zománcos edényben feltesszük forrni, rákanalazzuk a kávét és a cukrot, valamint beletesszük a kardamomot. Folyamatosan kevergetjük, de vigyázunk, hogy a kanál ne érjen le az edény aljára. Ha felforrt, a harmadát leöntjük, (én le is szűrtem, mert nem akartam, hogy a panna cottám kávézaccal legyen tele), majd újra felforraljuk, még egy harmadát leöntjük, végül a maradékot ismét felforraljuk, és azt is hozzáöntjük a többihez.

Ezek után hozzáöntjük a tejet, és pár percig forraljuk, majd a tejszínt is beletesszük és azzal is felforraljuk. Lehúzzuk a tűzről, és feloldjuk benne a zselatinokat. Én egyébként a sima vaníliásat 3 lappal csinálom, de itt a víz miatt aggódtam, hogy nem elég zsíros a cucc ahhoz hogy összeálljon, ezért raktam bele még egyet.

Ezután kis poharakba vagy tálkákba öntjük és éjszakára betesszük a hűtőbe.

Nekem kissé nehezen megy a panna cotta kibányászása a tálkákból, de szerintem teljesen oké ha egyenesen azokból esszük ki. Barátom azonban totál kiakadt a vadiúj csetreszeimtől (ő nevezte el így őket), így hát addig ügyeskedett, míg ki nem szedte a magáét.

Bányászás után

Az eredmény baromi finom lett, pedig ez volt a kísérleti példány. Jó étvágyat!

Leveles tészta-projekt

Már régóta terveztem, hogy készítek valami leveles tésztás finomságot. Azonban nem vagyok híve a bolti tésztáknak. Réteslapon kívül mást nem szoktam venni, inkább megcsinálom magam. A hétvégén végül is rászántam magam, hogy hajtogatok. Persze izgultam, hiszen mindenhol azt olvastam, hogy a leveles tészta csak gyakorlott háziasszonyoknak való, úgyhogy volt egy kezdetleges B tervem is. Kár volt aggódni, nagyon finom és szép lett, a délutáni vendégségben igen hamar el is fogyott.

A leveles tészta lényege, hogy hidegen kell tartani. Erre épp megfelelt az erkély. A másik fontos dolog, hogy a kétféle tészta összedolgozásánál a levegőt ki kell szorítani a tésztából. Ezután már csak hajtogatni kell.

Hozzávalók:

• 50 dkg rétesliszt
• 50 dkg vaj (fontos, hogy savómentes legyen)
• 2,5 dl hideg víz
• 1 dkg só
• 1 ek citromlé

A lisztből és a vajból is elveszünk 5-5 dkg-ot. A 45 dkg vajat az 5 dkg liszttel hideg helyen gyorsan összegyúrjuk. Fontos, hogy a vaj ne olvadjon meg a kezünk melegétől. Lapos négyszöget formálunk a vajas tésztából, és hideg helyre tesszük. Én ezt két sütőpapírral csináltam. Közéjük tettem a tésztát, és kinyújtottam kissé.

A maradék vajat a 45 dkg liszttel, a sóval, a citromlével és annyi hideg vízzel, amennyi szükséges, közepesen kemény rétestésztává gyúrjuk. Alaposan ki kell dolgozni, az a jó, ha lyukacsos lesz és elválik az edénytől. Cipót formálunk belőle, X alakban bevagdossuk a tetejét, és fél órát pihentetjük.

Ha letelt az idő, a rétestésztát lisztezett deszkán szögletesre nyújtjuk, kb. fél cm vastag legyen. A közepére helyezzük a vajas tésztát, ügyelni kell, hogy ne maradjanak alatta buborékok. A rétestésztával mindenhol beburkoljuk. Sodrófával megnyomkodjuk.

Ezután kinyújtjuk négyszögletesre. Most jön az első hajtás. A fekvő téglalap jobb harmadát ráhajtjuk a középső harmadra, majd a lisztet gondosan lesöprögetjük róla. Ezután a bal harmadot is középre hajtjuk. Így a tészta 3 rétegben van egymáson. Ez a szimpla hajtás.

A második hajtáshoz a most már álló téglalapot elfordítjuk, hogy megint fekvő legyen, majd újra kinyújtjuk. Igyekezzünk most kissé hosszúkásabbra nyújtani. Most dupla hajtást fogunk készíteni. Ehhez a tészta jobb és bal negyedét a középvonalig behajtjuk, majd az egészet összecsukjuk, mint egy könyvet. Így négy réteg tészta van egymáson. Most újabb 30 perc pihentetés következik hideg helyen.

Ezután az előző két hajtást megismételjük.

A rétegek

A megadott mennyiségekből elkészült tésztát én félbevágtam, és az egyik felét lefagyasztottam. Pár hétig elvan odabent.

A leveles tésztából egyébként rengeteg édes és sós finomságot készíthetünk. Én így elsőre sajtosat sütöttem. Ehhez 20-25 dkg Pannónia sajtot lereszeltem, egy keveset kivettem belőle a sütik tetejére, a többit pedig 4-5 teáskanál tejföllel elkevertem.

Jó nagy lyukak :)

A tésztát vékonyra kinyújtottam, majd pizzavágóval feldaraboltam 16 téglalapra. Villával felvert tojásfehérjével alaposan megkentem a tésztadarabokat, majd rájuk halmoztam a sajtos-tejfölös keveréket. Ezután félbehajtottam őket, jól összenyomkodtam a szélüket, és sütőpapíros tepsibe kerültek. A tetejüket ismét megkentem tojásfehérjével, majd a maradék sajtot elosztottam rajtuk.

Darabolás

180-200 fokra előmelegített sütőben 30-35 percig sütöttem. Én általában csak az alsó sütést szoktam használni, de most 20-25 perc után alsó-felsőre állítottam, hogy szépen megpiruljon a tetején a sajt.

Kész!

Dobozban

A végére jöjjön egy kis tavasz az erkélyről!

Hagymások

Attila-nap

Pénteken volt barátom neve napja. Tudni kell róla, hogy imádja az olasz kajákat. Főleg a tésztás dolgokat, de most inkább pizza készült.

A karácsonyi ajándékaim között volt egy szakácskönyv is csupa olasz finomsággal, azt hiszem, már írtam róla. Itt volt az ideje egy olasz ebédnek. Elsőre nem a legbonyolultabb dolgokat választottam.
A menü a következő volt:
  - sült, mozzarellával töltött paradicsom
  - autentikus olasz pizza
  - epres panna cotta.

Felkészültem, ahogy csak tudtam. Harsogó zöld friss bazsalikom, ipari mennyiségű mozzarella, BL80-as kenyérliszt és teljes kiőrlésű durumliszt, lapzselatin és tejszín. A fotókról csak annyit, hogy még gyakorolni kell, ja és baromira szükségem lenne jóval több helyre. Egyszerűen képtelenség az ablakhoz közel olyan természetes megvilágítású helyet találni, ahol nem lóg be mindenféle mobiltelefon, műanyagedény, mosogatószivacs stb.

Sütés előtt

Mire nem jó egy őzgerinc! Így tuti nem borulnak fel az instabil paradicsomok. Barátnőm is átjött, nagyon ízlett neki, különben is imádja a paradicsomot.

Sütés után

Sajnos előre nem látható technikai okok miatt a pizzát potom 2 óráig nem tudtam betenni a sütőbe. Eléggé aggódtam, hogy sz...rrá fog ázni és túlkel, de feleslegesen tettem. Barátnőmet idézve: "Ez nem jó, ez k...rvajó!" Ezt egyébként azon lehetett a legjobban lemérni, hogy mivel a két 32 centis pizzát nem bírtuk hárman megenni, így hát volt maradék. A mozzarella megolvadva majd kihűlve a rettenetes állapotot súrolta ugyan, de a tészta még másnap is marhajó volt.

Majdnem :)

A panna cottát még gyakorolni kell. A képet jócskán meg kellett utómunkálnom, hogy csak a viszonylag gusztusos rész maradjon rajta. Sajnos a tálkákból történő kiszedés még nem a specialitásom, de dolgozom majd rajta, mert egyébként nagyon ízlett mindenkinek, még az abszolút nem édesszájú barátnőmnek is.

Azt hiszem, barátom elégedett velem. Ma megkérdezte: "Mikor sütsz megint kenyeret? És pizzát? Csak holnap? :( "

A recepteket itt és itt találhatjátok meg.

A tett helyszíne

Sajnos még nem tudtam magamévá tenni Nigella süteményeskönyvét, de ma egy kedves konyhatündér jóvoltából beleolvastam. Egyelőre a bevezető írást sikerült abszolválni, de már ennyiből érzem, hogy egy húron pendülünk. Hogy miért? Ki fog derülni :)

Dióhéjban a konyhámról: rettentő kicsi. Bővebben: elképzelhetetlenül arcpirítóan pinduri. Mégis imádom. Igazából szerintem nem jó a túl nagy konyha, persze a mostaninál el tudnék viselni valamivel nagyobbat, de így is teljesen oké. Úgy gondolom, hogy a kis konyha megtanítja az embert pár hasznos dologra.

Például mióta rendszeresen sütök-főzök, nem hagyok semmit a mosogatóban. Ugyanis az, hogy beáztatom szimpla önámítás, és további ázó edényeket generál. Ez ott, ahol van sok hely, biztos nem jelent nagy gondot, de nálam egy ázó fazéktól már meg sem lehet mozdulni. Persze ez azt is eredményezi, hogy ha nekiállok valaminek, közben folyamatosan mosogatnom kell.

A másik, hogy eszembe sem jutott mindenféle haszontalan konyhagépet felhalmozni, hiszen így is alig férek el. Az igazság az, hogy összevissza kettő konyhai gépem van: egy kézi mixer dagasztópálcával meg egy botmixer. Szerintem ennyivel bármit elő lehet állítani, nincs szükség mindenféle csodamasinára. És ha most választanék, biztosan a Bosch kézi mixerét venném, ami botmixer is egyben, így még egy gép mínusz. Na jó, ha egyszer lesz egy nagyobb konyhám, akkor egy jófajta tésztagépre tuti beruházok, egyelőre viszont beérem a bolti tésztákkal.

És itt jutottunk el Nigellához. Leírja, hogy nem kell professzionális konyha és rengeteg gép ahhoz, hogy a konyha istennői lehessünk, egyszerűen csak örömből kell bemennünk oda, és biztosan sikert aratunk. És teljesen igaza van.

Úgyhogy mindenkit, aki azt hiszi, a főzés puszta gürizés, hogy betömjük férjurunk száját, arra biztatok, hogy próbálkozzon meg olyan dolgokat főzni, amihez kedve van. Engem mindig hatalmas örömmel tölt el mikor kiveszem a sütőből az illatozó húsokat, sütiket. Ha meg valami nem úgy sikerül, ahogy gondoltam, hát nem dől össze a világ, majd legközelebb jobb lesz.

Holnap olasz nap lesz nálunk. Természetesen Dolce Vita könyvéből. A panna cotta már a hűtőben, de azt hiszem, inkább eperöntetet csinálok hozzá.

Készülnek majd fotók is, meglátjátok :)

A klasszikus kedvenc

Még pici leányka voltam, mikor hirtelen odaálltam anya elé: "Süssél nekem csigabigás házikót!" Persze anyám értetlenül nézett. Erre a copfos kislány még a kezével is rásegített, mutatta a háztetőt. Továbbra sem csillant fel a szülői szempár, mire a kislány dühösen vigyázzba vágta magát és elvonult: "Lerajzolom...". Közben meg azt gondolta magában: mit nem lehet azon érteni, hogy csigabigás házikó? Kisvártatva visszatért egy bájos rajzocskával, mire anyukám a homlokára csapott: "Briósra gondoltál!"

Ez a szó amúgy még harmadikos gimis koromban is problémát okozott, egyszerűen képtelen voltam megjegyezni. Azóta fejlődtem valamicskét memória ügyében :)

A süti egyébként azóta is az egyik, ha nem a legnagyobb kedvencem. Így aztán nem véletlen, hogy első konyhai alkotásom is ő lett.

Az első briósaim

Annyira büszke voltam magamra, hogy életem első süteménye milyen gusztán néz ki, hogy meg kellett örökítenem az utókor számára. Most persze örülök, hogy van róla képem, bár nem egy remekmű, azt tegyük hozzá. Mármint a kép :)

A recept egy változata egyébként szerepel a 800 sütemény című szakácskönyvben, de teljesen más, mint ahogy én azt anyukámtól tanultam, és több helyen nem értek egyet vele. Például a könyv szerint nem kell kovászt készíteni hozzá, de higgyetek nekem, kell. A másik pedig, hogy a vajat tilos megolvasztani! Én valamilyen pillanatnyi elmezavar következtében egyszer megolvasztottam... Valami omlós tésztaszerű trutyi lett belőle, nem pedig gyönyörű foszlós kelt tészta.

További változtatás, hogy már jó ideje nem használok margarint az ételekhez, csak vajat. És van még egy apróság: a citromhéj. A kedvenc fűszerem. Számomra elképzelhetetlen nélküle a kalácstészta sok más édes süteménnyel együtt. Hihetetlen illatot és karaktert ad a süteménynek.

Na de ennyi szöveg után itt a recept:

hozzávalók:

• 60 dkg rétesliszt (én világ életemben réteslisztet használtam, főként mert kb. 1 hónappal ezelőttig nem volt mérlegem, mindent evőkanállal meg bögrével mértem, a finomlisztet pedig nehéz, mivel hatalmas heggyé tapad a kanálon, de biztosan jó hozzá a finomliszt is)
• 8 dkg vaj
• 8 dkg cukor (4 evőkanál, ez kevesebb, mint 8 deka, de nekem nem annyira jönnek be a túlcukrozott sütik)
• 3 dl tej
• 4 dkg élesztő (én a frisset szeretem, egyrészt nincs benne emulgeálószer, másrészt az 5 dekás csomagból mindig marad, amit jóízűen el lehet majszolni :)
• 2 tojássárgája + 1 a kenéshez
• csipet só
• 1 citrom reszelt héja
• 1 ek tejföl

1.  2 dl langyos tejben elkeverek 1 dkg cukrot, 25 dkg lisztet és belemorzsolom az élesztőt. 
2. A két tojássárgáját kézi mixerrel elkeverem a feldarabolt vajjal, a maradék cukorral, csipet sóval. Én már a kezdetektől a dagasztókarokat szoktam használni, kicsit macera széttrancsírozni vele a vajat, de annyira azért nem szeretek mosogatni, meg nem szeretem egy halom edényre meg kütyüre rákenni a drága finom tésztámat.
3. A keverékhez hozzáadom a megkelt kovászt és a maradék lisztet, belereszelem a citromhéjat, a maradék tejből pedig annyit adok hozzá, hogy puha kalácstészta legyen belőle. Én kb. a maradék felét szoktam beletenni, a többit meg megiszom :) 
4. A dagasztókarokkal alaposan kidolgozom a tésztát. Ez eléggé izommunka, de megéri. Mikor már nem ragad a tészta sem az edényre sem a karokra, átváltok kézi üzemmódra, még egy-két percig dagasztom, aztán leborítom konyharuhával és félreteszem pihenni fél órára.
5. Ha megkelt, átgyúrom, majd 24 darabra osztom. A darabokat hosszúkásra sodrom, majd csigába tekerem, a végét gondosan aláhajtom, hogy a sütőben ne nyíljon szét. 
6. Vajazott tepsibe teszem, és megkenem a tojássárgája és a tejföl keverékével. A tepsiben még 10-15 percet pihentetem.
7. 170-180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percet sütöm, míg a teteje megpirul.

Vajjal vagy akár magában is (én így szoktam majszolni) isteni reggeli.

Bejelentkezés

Annyi mindent szeretnék mondani. Mivel kezdjem? Elkapott a gasztroblogláz. Mivel én is szívesen böngészem az ilyesmit a neten, és sütni-főzni is szeretek, gondoltam miért ne? Ezen felül lökést adott az egyik karácsonyi ajándékom, nevezetesen Dolce Vita szakácskönyve.

Azonban azt tervezem, hogy ez nem egy kizárólagosan gasztroblog lesz. Nálam ugyanis tavasszal beindul a vissza a természetbe mozgalom, egyelőre ehhez egy viszonylag méretes erkély áll a rendelkezésemre.

Úgyhogy mostantól mindenkit a konyhai baleseteimmel és a legújabb orchidea- és egyéb növénytörténéseimmel fogok traktálni :)