Megint pavlova, de másként

A hétvégét otthon a Balatonon töltöttem. Igyekeztem a lehető legkevesebb cuccot magammal vinni. Három és fél napra a mindennapi kis válltáskám meg egy textil bevásárlószatyor volt minden, ami nálam volt. Ez azért fontos, mert visszafelé általában a többszörösét vagyok "kénytelen" cipelni. Ilyenkor ugyanis feltankolok pár üveg lekvárral, ősrégi konyhai cuccokkal, egy halom joghurttal meg hasonlókkal. Nem volt ez most sem másképp :) Sikerült szert tennem a régi rugós habverőnkre, amit senki nem használt, mióta az eszemet tudom. Ezenkívül beszereztem egy fánkszaggatót és linzerszaggatót is. No meg a hűtőben landolt egy-egy üveg kajszi- meg eperlekvár. Persze anyukám főzte. Nem vagyok hajlandó bolti lekvárt venni. Egyrészt szerintem rettenetesen drága, töredékéért meg lehet csinálni otthon, másrészt anyukám lekvárjában gyümölcsön és cukron kívül semmi nincs. Végül pedig a házi sokkal-sokkal finomabb.

Na de igazából a habverőről akartam beszélni. A korábbi pavlovánál már írtam, hogy nem bírta tovább a kézi mixerem, ezért vettem egy kézi habverőt. A fenti képen a bal oldali hurkos csodát. Szép meg jó, de tojásfehérjét verni vele erősen testépítő gyakorlat. Viszont a régi-új szerzeményemmel (a képen jobb oldalon) ha nem is gyerekjáték, de majdnem. Tudtak valamit ezek az öregek. Szinte pillanatok alatt lehet vele kemény habot előállítani, és nem akar meghalni bele az ember. Volt még öt fehérjém a hűtőben, pavlovát akartam belőle csinálni, de az ecetet ki akartam hagyni belőle. Tudni kell rólam, hogy imádok mindent, ami citromos, legyen az fagyi, torta, limonádé, hal vagy csirke, ha citromos, akkor csak jó lehet. Úgyhogy a pavlovát is citromosan akartam újragondolni. Kicsit utánanéztem, és arra jutottam, hogy az ecet csak a savanyúsága miatt van benne, remek, akkor helyette akár használhatnék citromot is. Azonban elgondolkoztam, hogy van-e valami összeférhetetlenség a citrom és a fehérje közt, mint pl. a tej és a citrom közt. Az egyik Stahl magazinban részletesen foglalkoznak egy cikkben a habokkal, és kiderült, hogy még kifejezetten jó is a citromlé a fehérjének. Úgyhogy ecet helyett egy citrom kifacsart és átszűrt levét használtam.

Az állaga kicsit lágyabb lett, mint az ecetes változaté. Valószínű jobb lett volna 50 perc után elzárni a sütőt, akkor nem töredezett volna ennyire össze. Ízre viszont sokkal jobb lett. Nem annyira émelyítően édes, bár az előző verzióval sem volt baja egyik tesztelőnek sem, de ez a citromos íz utánozhatatlan. Egyébként teljesen ugyanúgy készült, mint a korábbi.

Hozzávalók:

• 5 tojásfehérje
• 25 dkg porcukor
• 1 ek kukoricakeményítő
• 1 citrom kifacsart és átszűrt leve
• tejszín és gyümölcsök

A fehérjéket egy csipet sóval elkezdjük felverni. Mikor már habos de még puha, kanalanként hozzáadagoljuk a porcukrot. Minden kanál után pár percig verjük. Végül a keményítőt és a citromlevet is hozzáadjuk, és még jó pár percig verjük.

Közben 150 fokra előmelegítjük a sütőt. A habból kisebb halmokat formázunk egy sütőpapírral bélelt lemezre. Levesszük 110 fokra a sütőt, és 50-60 percre betesszük a habot. Az idő leteltével elzárjuk a sütőt, és véletlenül sem nyitjuk ki. Hagyjuk, hogy odabent szépen lassan kihűljenek.

Tálaláskor tejszínhabbal és gyümölcsökkel díszítjük.