A klasszikus kedvenc

Még pici leányka voltam, mikor hirtelen odaálltam anya elé: "Süssél nekem csigabigás házikót!" Persze anyám értetlenül nézett. Erre a copfos kislány még a kezével is rásegített, mutatta a háztetőt. Továbbra sem csillant fel a szülői szempár, mire a kislány dühösen vigyázzba vágta magát és elvonult: "Lerajzolom...". Közben meg azt gondolta magában: mit nem lehet azon érteni, hogy csigabigás házikó? Kisvártatva visszatért egy bájos rajzocskával, mire anyukám a homlokára csapott: "Briósra gondoltál!"

Ez a szó amúgy még harmadikos gimis koromban is problémát okozott, egyszerűen képtelen voltam megjegyezni. Azóta fejlődtem valamicskét memória ügyében :)

A süti egyébként azóta is az egyik, ha nem a legnagyobb kedvencem. Így aztán nem véletlen, hogy első konyhai alkotásom is ő lett.

Az első briósaim

Annyira büszke voltam magamra, hogy életem első süteménye milyen gusztán néz ki, hogy meg kellett örökítenem az utókor számára. Most persze örülök, hogy van róla képem, bár nem egy remekmű, azt tegyük hozzá. Mármint a kép :)

A recept egy változata egyébként szerepel a 800 sütemény című szakácskönyvben, de teljesen más, mint ahogy én azt anyukámtól tanultam, és több helyen nem értek egyet vele. Például a könyv szerint nem kell kovászt készíteni hozzá, de higgyetek nekem, kell. A másik pedig, hogy a vajat tilos megolvasztani! Én valamilyen pillanatnyi elmezavar következtében egyszer megolvasztottam... Valami omlós tésztaszerű trutyi lett belőle, nem pedig gyönyörű foszlós kelt tészta.

További változtatás, hogy már jó ideje nem használok margarint az ételekhez, csak vajat. És van még egy apróság: a citromhéj. A kedvenc fűszerem. Számomra elképzelhetetlen nélküle a kalácstészta sok más édes süteménnyel együtt. Hihetetlen illatot és karaktert ad a süteménynek.

Na de ennyi szöveg után itt a recept:

hozzávalók:

• 60 dkg rétesliszt (én világ életemben réteslisztet használtam, főként mert kb. 1 hónappal ezelőttig nem volt mérlegem, mindent evőkanállal meg bögrével mértem, a finomlisztet pedig nehéz, mivel hatalmas heggyé tapad a kanálon, de biztosan jó hozzá a finomliszt is)
• 8 dkg vaj
• 8 dkg cukor (4 evőkanál, ez kevesebb, mint 8 deka, de nekem nem annyira jönnek be a túlcukrozott sütik)
• 3 dl tej
• 4 dkg élesztő (én a frisset szeretem, egyrészt nincs benne emulgeálószer, másrészt az 5 dekás csomagból mindig marad, amit jóízűen el lehet majszolni :)
• 2 tojássárgája + 1 a kenéshez
• csipet só
• 1 citrom reszelt héja
• 1 ek tejföl

1.  2 dl langyos tejben elkeverek 1 dkg cukrot, 25 dkg lisztet és belemorzsolom az élesztőt. 
2. A két tojássárgáját kézi mixerrel elkeverem a feldarabolt vajjal, a maradék cukorral, csipet sóval. Én már a kezdetektől a dagasztókarokat szoktam használni, kicsit macera széttrancsírozni vele a vajat, de annyira azért nem szeretek mosogatni, meg nem szeretem egy halom edényre meg kütyüre rákenni a drága finom tésztámat.
3. A keverékhez hozzáadom a megkelt kovászt és a maradék lisztet, belereszelem a citromhéjat, a maradék tejből pedig annyit adok hozzá, hogy puha kalácstészta legyen belőle. Én kb. a maradék felét szoktam beletenni, a többit meg megiszom :) 
4. A dagasztókarokkal alaposan kidolgozom a tésztát. Ez eléggé izommunka, de megéri. Mikor már nem ragad a tészta sem az edényre sem a karokra, átváltok kézi üzemmódra, még egy-két percig dagasztom, aztán leborítom konyharuhával és félreteszem pihenni fél órára.
5. Ha megkelt, átgyúrom, majd 24 darabra osztom. A darabokat hosszúkásra sodrom, majd csigába tekerem, a végét gondosan aláhajtom, hogy a sütőben ne nyíljon szét. 
6. Vajazott tepsibe teszem, és megkenem a tojássárgája és a tejföl keverékével. A tepsiben még 10-15 percet pihentetem.
7. 170-180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percet sütöm, míg a teteje megpirul.

Vajjal vagy akár magában is (én így szoktam majszolni) isteni reggeli.