2011. január 29., szombat

Tiramisu előkészületei


Nemrég találtam Tesz-Veszen babapiskóta-szaggatót. Persze rögtön le is csaptam rá. Szerencsésen megérkezett a kicsike :) Kaptam vele egy receptet is. Naná, hogy rögtön ki kellett próbálni!

Nem tudom, ki sütött már bármit is szalalkálival, én még sosem találkoztam ezzel a valamivel. A babapiskótába viszont kell. Persze utánanéztem kicsit wiki-n, aztán jól betojtam tőle. Ammóniaszag a lakásban? Ammónia a sütiben??? Persze azt írták, hogy csak vékony sütikben szabad használni, mert azokból el tud bomlani teljesen a cucc. Oké, akkor jó vékony lesz. De mi lesz a szaggal?

Nem tudom, ki hogy van vele, de én többek között azért is szeretek sütni, mert a lakást belengi a finom sütiillat. A szalalkális tésztáknál ezt gyorsan el kell felejteni. Én sütés közben kb. 5 percenként kissé kinyitottam a sütőajtót, hogy ki tudjon szellőzni a szag. Sajnos az első nyitásnál a szokásos módon benéztem a sütőbe...

Hiba volt. Az összes bűzt az arcomba kaptam. Szúrós, rettenetes bűz. Úgyhogy azt tudom ajánlani, hogy kissé oldalról nyissuk ki a sütőt, majd meneküljünk el messze a konyhától. Kis idő elteltével óvatosan visszamerészkedhetünk.


Ennyi kedvcsináló után azért azt el kell áruljam, hogy nagyon szép és finom süti lett a végeredmény, úgyhogy érdemes kipróbálni. Én tiramisuhoz készítettem el.

Annyit azért érdemes még leírnom, hogy eddig Manner babapiskótával csináltam tiramisut, amit amint belemárt az ember a kávéba, darabokra akar esni. Ez a házi változat viszont elég nehezen szívja meg magát, érdemes jó sokáig a kávéban tartani.


Így készül:

Hozzávalók:

  • 4 tojás
  • 1 dl tej
  • 25 dkg porcukor
  • 2 cs vaníliás (nem vanillin) cukor vagy 1 rúd vanília
  • 35 dkg rétesliszt
  • 35 dkg finomliszt
  • 1 cs szalalkáli
A szalalkálit a meglangyosított tejben felfuttatjuk. A tojást a cukorral és a vaníliával habosra keverjük. Hozzáadjuk a réteslisztet, majd a szalalkális tejet is. A masszát másnapig állni hagyjuk.

Másnap hozzákeverjük a finomlisztet is, és gyúrható tésztát készítünk belőle. Vékonyra kinyújtjuk és kiszaggatjuk. Sütőpapíros lemezre fektetjük a babapiskótákat, majd 175-180 fokon világosra sütjük.

Én addig sütöttem, amíg a szellőztetéskor már leginkább csak a süti illata volt érezhető. Amúgy az állaga inkább a kelt tésztákhoz hasonlít, kissé gumis, elég melós vékonyra nyújtani, a végeredmény pedig teljesen keksszerű.

2 megjegyzés:

  1. A Tiramisu kiváló volt: krémes (nem az a cukrászmesterségetmegszégyenítő vajkrémes izé, hanem mascarpone... Cukrászok, figyelem! Ismétlem, mascarpone! Teccikérteni!), kellően kv-s és nem volt túl édes. A házi bab, a piskótával fenomenális gasztroélményt nyújtott.
    Némi bírálat kíséretében készültem elfogyasztani eme talján remeket, mert a Tiramisu nálam nem játék. Minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy ínyencnek tartom magam - és ezt nem egy ismerősömtől hallottam vissza -, de egyszerűen nem találtam kivetnivalót benne, akárhogy is kutattam az ízek között. Sajnálhatja, Aki kihagyta. (grrr...) :) A hozzá ajánlott, szintén elsőrangú borok... no, de nem erről van itten és mostan szó, bocsánat a kitérőért.
    Én, Cseresznyefalónak ma este 10 pontot adok.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, köszönöm :) Akivel is beszélünk majd a büntetésről :D
    Az a rozé nekem is nagyon ízlett, pedig nem vagyok valami nagy borkedvelő.

    VálaszTörlés