A tett helyszíne

Sajnos még nem tudtam magamévá tenni Nigella süteményeskönyvét, de ma egy kedves konyhatündér jóvoltából beleolvastam. Egyelőre a bevezető írást sikerült abszolválni, de már ennyiből érzem, hogy egy húron pendülünk. Hogy miért? Ki fog derülni :)

Dióhéjban a konyhámról: rettentő kicsi. Bővebben: elképzelhetetlenül arcpirítóan pinduri. Mégis imádom. Igazából szerintem nem jó a túl nagy konyha, persze a mostaninál el tudnék viselni valamivel nagyobbat, de így is teljesen oké. Úgy gondolom, hogy a kis konyha megtanítja az embert pár hasznos dologra.

Például mióta rendszeresen sütök-főzök, nem hagyok semmit a mosogatóban. Ugyanis az, hogy beáztatom szimpla önámítás, és további ázó edényeket generál. Ez ott, ahol van sok hely, biztos nem jelent nagy gondot, de nálam egy ázó fazéktól már meg sem lehet mozdulni. Persze ez azt is eredményezi, hogy ha nekiállok valaminek, közben folyamatosan mosogatnom kell.

A másik, hogy eszembe sem jutott mindenféle haszontalan konyhagépet felhalmozni, hiszen így is alig férek el. Az igazság az, hogy összevissza kettő konyhai gépem van: egy kézi mixer dagasztópálcával meg egy botmixer. Szerintem ennyivel bármit elő lehet állítani, nincs szükség mindenféle csodamasinára. És ha most választanék, biztosan a Bosch kézi mixerét venném, ami botmixer is egyben, így még egy gép mínusz. Na jó, ha egyszer lesz egy nagyobb konyhám, akkor egy jófajta tésztagépre tuti beruházok, egyelőre viszont beérem a bolti tésztákkal.

És itt jutottunk el Nigellához. Leírja, hogy nem kell professzionális konyha és rengeteg gép ahhoz, hogy a konyha istennői lehessünk, egyszerűen csak örömből kell bemennünk oda, és biztosan sikert aratunk. És teljesen igaza van.

Úgyhogy mindenkit, aki azt hiszi, a főzés puszta gürizés, hogy betömjük férjurunk száját, arra biztatok, hogy próbálkozzon meg olyan dolgokat főzni, amihez kedve van. Engem mindig hatalmas örömmel tölt el mikor kiveszem a sütőből az illatozó húsokat, sütiket. Ha meg valami nem úgy sikerül, ahogy gondoltam, hát nem dől össze a világ, majd legközelebb jobb lesz.

Holnap olasz nap lesz nálunk. Természetesen Dolce Vita könyvéből. A panna cotta már a hűtőben, de azt hiszem, inkább eperöntetet csinálok hozzá.

Készülnek majd fotók is, meglátjátok :)